Ma szóba került a Porontyon az iskolaválasztás.
Furcsa, hogy azt a rendszert, amit gyerekként nem szeretem, most, felnőtt fejjel, mennyire értékelendőnek tartom.
Nem lett belőlem matematikus, sem híres közgazdász, pedig a matek mindig is vonzott, de megtanultam azt, amire az életben szükségem volt, és nem érzem komplett hülyének magam nálam jobban képzett, diplomás emberkék között sem. Mert ennyit alapból adott az iskola.

És a fiaink?

Nincs alsó tagozatban osztályzás. Miért? Mert frusztrálja a gyerekeket a sikertelenség?
Ja, kérem. Tanulni kell. Vagy odafigyelni.
Harmadik osztályban kitűnő bizonyítványom volt, és erre a mai napig emlékszem, büszke vagyok rá. De meg is dolgoztam érte. Azt hiszem. :)
A fiainktól miért vették el a lehetőségét annak, hogy tudják, mennyit érnek? Félreértés ne essék, a gyerek nem zseni. Még csak nem is kiemelkedően okos. Vagy legalábbis néha nem látszik rajta. De egyértelműen nem buta, és nem is szeretném, ha az iskolarendszer tenné azzá. Kérdések, kérdések....

Süt a nap, és nekem dolgoznom kellene, ehelyett megint ilyesmin rágom magam. Ez vajon azt jelenti, hogy gondoskodó szülő vagyok? Remélem kiegyenlítődnek ezek a dolgok az égiek előtt, mert elfelejtettünk a gyereknek reggel fogat mosni indulás előtt... :)