Tegnap sajátságos módon ünnepeltük március 15-ét. Egyszerűen figyelmen kívül hagytuk a világot. Nem volt. Nem létezett.
Reggel rövidke készülődés és reggelizés után irányt vettünk a húgomékhoz, Gyálra. Nemrég költöztek át Felsőpakonyról ide, ahol eddig a műhely volt. Látszik, hogy Zoliék időt szántak a ház kialakítására is, bár még tényleg elég "fapados". Mondta is kicsit szégyenkezve, hogy pillanatnyilag ez van, itt kell még egy ideig meghúzniuk magukat. Mi nevettünk, CS közölte, hogy a lakrész alapból nagyobb, mint az a lakás, ahol mi már egy éve élünk. Ők ráadásul csak ketten vannak, és van egy viszonylag nagy kertjük is. Nem hiszem, hogy panaszkodniuk kellene :)
Épp a húgommal beszélgettem a konyhában, megjelent CS és közölte, hogy találtak egy csúzlit, de az Daninak nem jó, mert túl nehéz kihúznia a gumit, így csinálnának neki egyet, amit tud kezelni. Ráztam a fejem. Nem kell neki csúzli. Isten ments...
Aztán CS odajött, odadörgölte a fejét a fejemhez, búgott, udvarolt, győzködött, én pedig majdnem elnevettem magam. El sem hiszem. Mondtam, hogy szúr. (Napok óta nem borotválkozott, kis szakálla van, szóval szúrt.) Erre még jobban odadugta a fejét. Valami olyasmit sugdosott, hogy engedjem meg a csúzlit, neveljük már fiúnak a fiúnkat, ne kislánynak. Én pedig...
Beleegyeztem. Mit tehettem volna?! Ember legyen a talpán, sőt!, nő legyen a talpán, aki ilyen győzködésnek ellent tud állni. Én nem tudtam. :)
Szóval a fiúk elvonultak csúzlit gyártani, majd próbálgatni. CS azért szigorúan megkapta napiparancsba, hogy csak akkor játszhat Dani a csúzlival, ha ő is ott van, és figyeli, hogy mire céloz a gyerek.
A húgom főzött, Zoli a kis játék után folytatta a vontatójuk javítását, Dani az egyik új játékával űrhajót épített, CS is elfoglalta magát, én pedig kiültem a napra, és élveztem a békét. Meg a csendet. Isteni volt :))
Finom ebéd után szabadprogram kezdődött, Dani ugyan nem aludt, de nyűgös sem volt, remekül eljátszott magában is, meg velünk is. Kipróbáltuk a Junior Monopolit, meglepően jól szórakoztunk felnőtt fejjel is. A húgom hozta a legjobb átlagot, ugyan egyik menetben sem nyert, de egyikben sem ő volt az első csődbe menő játékos. Mázlista :)
Hatra értünk haza, és az egész napos semmittevés után úgy éreztem, ideje valamit nekem is csinálni: elmosogattam, elpakoltam a gyerek cuccait, elhajtogattam a ruhákat a szárítóról és betettem egy új mosást.
Este pedig megnéztem a tévében egy butácska, mégis aranyos romantikus filmet, miközben a család már húzta a lóbőrt. Édes kis film volt. Amolyan lányos mozi. De néha kell ilyen is.
Reggel rövidke készülődés és reggelizés után irányt vettünk a húgomékhoz, Gyálra. Nemrég költöztek át Felsőpakonyról ide, ahol eddig a műhely volt. Látszik, hogy Zoliék időt szántak a ház kialakítására is, bár még tényleg elég "fapados". Mondta is kicsit szégyenkezve, hogy pillanatnyilag ez van, itt kell még egy ideig meghúzniuk magukat. Mi nevettünk, CS közölte, hogy a lakrész alapból nagyobb, mint az a lakás, ahol mi már egy éve élünk. Ők ráadásul csak ketten vannak, és van egy viszonylag nagy kertjük is. Nem hiszem, hogy panaszkodniuk kellene :)
Épp a húgommal beszélgettem a konyhában, megjelent CS és közölte, hogy találtak egy csúzlit, de az Daninak nem jó, mert túl nehéz kihúznia a gumit, így csinálnának neki egyet, amit tud kezelni. Ráztam a fejem. Nem kell neki csúzli. Isten ments...
Aztán CS odajött, odadörgölte a fejét a fejemhez, búgott, udvarolt, győzködött, én pedig majdnem elnevettem magam. El sem hiszem. Mondtam, hogy szúr. (Napok óta nem borotválkozott, kis szakálla van, szóval szúrt.) Erre még jobban odadugta a fejét. Valami olyasmit sugdosott, hogy engedjem meg a csúzlit, neveljük már fiúnak a fiúnkat, ne kislánynak. Én pedig...
Beleegyeztem. Mit tehettem volna?! Ember legyen a talpán, sőt!, nő legyen a talpán, aki ilyen győzködésnek ellent tud állni. Én nem tudtam. :)
Szóval a fiúk elvonultak csúzlit gyártani, majd próbálgatni. CS azért szigorúan megkapta napiparancsba, hogy csak akkor játszhat Dani a csúzlival, ha ő is ott van, és figyeli, hogy mire céloz a gyerek.
A húgom főzött, Zoli a kis játék után folytatta a vontatójuk javítását, Dani az egyik új játékával űrhajót épített, CS is elfoglalta magát, én pedig kiültem a napra, és élveztem a békét. Meg a csendet. Isteni volt :))
Finom ebéd után szabadprogram kezdődött, Dani ugyan nem aludt, de nyűgös sem volt, remekül eljátszott magában is, meg velünk is. Kipróbáltuk a Junior Monopolit, meglepően jól szórakoztunk felnőtt fejjel is. A húgom hozta a legjobb átlagot, ugyan egyik menetben sem nyert, de egyikben sem ő volt az első csődbe menő játékos. Mázlista :)
Hatra értünk haza, és az egész napos semmittevés után úgy éreztem, ideje valamit nekem is csinálni: elmosogattam, elpakoltam a gyerek cuccait, elhajtogattam a ruhákat a szárítóról és betettem egy új mosást.
Este pedig megnéztem a tévében egy butácska, mégis aranyos romantikus filmet, miközben a család már húzta a lóbőrt. Édes kis film volt. Amolyan lányos mozi. De néha kell ilyen is.
Utolsó kommentek