Igazából a "jó" már csütörtökön kezdődött, amikor Enikő kolléganőmnek és nekem is volt némi összezördülésünk a hivatalban kollégákkal. Ez persze eddig nem jó. A megoldás? Egy pohár sör mellett lenyugodtunk, kinevettük magunkból a feszültségeket, elpletykáltuk kicsit az otthoni viszonyokat, aztán vidáman távoztunk. Azt hiszem, aligha a sör volt a lényeg :)
Pénteken korán végeztem, van némi jó is abban, ha az ember hivatalban dolgozik, pénteken kettőkor roló lehúz, irány a piac. Vettem egy bontott csirkét, kaparóstul, zöldséget, gyümölcsöt, kenyeret, és otthagytam majdnem 4000 forintot. Jesszus. Tényleg felmentek az árak. Vettem még az otthoniaknak egy kis meglepetést is, mostanában ösztönzéssel próbálom nevelni szeretteimet. A kicsit is meg a nagyot is. :)
Rohanás haza, kis rendrakás, ruhák elhajtogatása a szekrénybe, kaja be a hűtőbe, és jöhetett a meglepetés előkészítése. A piacon gyönyörűségesen szép epret találtam, nem volt olcsó, de nem is vettem sokat, lekaptam a polcról egy szép kristálytálat, a megmosott epret ízlésesen elhelyeztem rajta, és írtam mellé egy kis üzenetet: "Köszönöm. Szeretlek." Majd nyugodt szívvel startoltam el a gyerekért, elvégre minden adott volt, hogy a két pasi jól érezze magát otthon. Volt vacsora, volt eper. Csak anya nem volt, mert anya a barátnőivel koktélozni ment! És milyen klassz volt!
Utoljára kb. tíz-tizenöt éve voltam a Crazy Caffé-ban, az volt régesrég a törzshelyünk Évával. Éva. Férjhez ment, gyereket szült, elköltözött a város szélére. És én is elsodródtam. Már csak évi két sms-sel tartjuk a kapcsolatot. Ez van. Emberek jönnek és mennek...
A koktélozásnál tartottam. :)
Leültünk a Dzsungel részlegben, és megrendeltük az első kört. Én szokás szerint Tequila Sunrise-t ittam, utána is, a többiek inkább csapongtak a koktélok között. Jó kis társaság a miénk, volt ott minden napirenden: esküvő, gyerek, család, pasik... :)
Ráadásul nagyasszony módjára lébicoltunk aznap este: kocsival vittek oda, kocsival transzportáltak haza minket. Nem mintha nem álltunk volna meg a lábunkon, annyit nem ittunk :)
Szombaton hajnalban keltünk, a gyerek megint kiskakast játszott: felkukorékolta az egész családot. A második kávé után már egészen tűrhető állapotban voltam. Megfőztem ebédre a levest, végre sikerült a húslevesnek sárga színt adnom, ami nem kis szó! Általában finomat főzök, de valahogy a színe sosem az igazi. Most húgom anyósának tippjét próbáltam ki, másfél répát lereszelve, teatojásban a levesbe lógatva megszíneztem a levest. Halleluja! A gyerek persze leves mellé jól benyelte a főtt húst is, a kaparóját nem találta finomnak, de szárnyából simán benyomott másfelet.
Mivel eléggé rossz idő volt, egész nap a szobában gubbasztottunk. De Dani olyan nagyon ügyes volt. Nagyon szép dolgokat tud már építeni a Geomag-ból, nagyon ötleteseket.
Csendes hétvége csendes zárással: vasárnap jót sétáltunk a törökbálinti Brico Store-ban, a kertészeti részlegen, vettünk szamócapalántát, hazatérve Danival együtt rögtön el is ültettük. Kíváncsi vagyok, hoz-e majd termést... :)
Pénteken korán végeztem, van némi jó is abban, ha az ember hivatalban dolgozik, pénteken kettőkor roló lehúz, irány a piac. Vettem egy bontott csirkét, kaparóstul, zöldséget, gyümölcsöt, kenyeret, és otthagytam majdnem 4000 forintot. Jesszus. Tényleg felmentek az árak. Vettem még az otthoniaknak egy kis meglepetést is, mostanában ösztönzéssel próbálom nevelni szeretteimet. A kicsit is meg a nagyot is. :)
Rohanás haza, kis rendrakás, ruhák elhajtogatása a szekrénybe, kaja be a hűtőbe, és jöhetett a meglepetés előkészítése. A piacon gyönyörűségesen szép epret találtam, nem volt olcsó, de nem is vettem sokat, lekaptam a polcról egy szép kristálytálat, a megmosott epret ízlésesen elhelyeztem rajta, és írtam mellé egy kis üzenetet: "Köszönöm. Szeretlek." Majd nyugodt szívvel startoltam el a gyerekért, elvégre minden adott volt, hogy a két pasi jól érezze magát otthon. Volt vacsora, volt eper. Csak anya nem volt, mert anya a barátnőivel koktélozni ment! És milyen klassz volt!
Utoljára kb. tíz-tizenöt éve voltam a Crazy Caffé-ban, az volt régesrég a törzshelyünk Évával. Éva. Férjhez ment, gyereket szült, elköltözött a város szélére. És én is elsodródtam. Már csak évi két sms-sel tartjuk a kapcsolatot. Ez van. Emberek jönnek és mennek...
A koktélozásnál tartottam. :)
Leültünk a Dzsungel részlegben, és megrendeltük az első kört. Én szokás szerint Tequila Sunrise-t ittam, utána is, a többiek inkább csapongtak a koktélok között. Jó kis társaság a miénk, volt ott minden napirenden: esküvő, gyerek, család, pasik... :)
Ráadásul nagyasszony módjára lébicoltunk aznap este: kocsival vittek oda, kocsival transzportáltak haza minket. Nem mintha nem álltunk volna meg a lábunkon, annyit nem ittunk :)
Szombaton hajnalban keltünk, a gyerek megint kiskakast játszott: felkukorékolta az egész családot. A második kávé után már egészen tűrhető állapotban voltam. Megfőztem ebédre a levest, végre sikerült a húslevesnek sárga színt adnom, ami nem kis szó! Általában finomat főzök, de valahogy a színe sosem az igazi. Most húgom anyósának tippjét próbáltam ki, másfél répát lereszelve, teatojásban a levesbe lógatva megszíneztem a levest. Halleluja! A gyerek persze leves mellé jól benyelte a főtt húst is, a kaparóját nem találta finomnak, de szárnyából simán benyomott másfelet.
Mivel eléggé rossz idő volt, egész nap a szobában gubbasztottunk. De Dani olyan nagyon ügyes volt. Nagyon szép dolgokat tud már építeni a Geomag-ból, nagyon ötleteseket.
Csendes hétvége csendes zárással: vasárnap jót sétáltunk a törökbálinti Brico Store-ban, a kertészeti részlegen, vettünk szamócapalántát, hazatérve Danival együtt rögtön el is ültettük. Kíváncsi vagyok, hoz-e majd termést... :)
Utolsó kommentek