Szerdára szabadnapot vettem ki, mert szerettem volna a gyerekeket - és természetesen Danit - elkísérni a Planetáriumba. A műsor címe: Süni és a csillagok.
Süni szeretne az odújába egy csillagot, hogy az világítson. Ő és kis barátja, Egérke megkeresik ezért a bölcs Bagolyt (miért mindig a bagoly a bölcs?!), aki elmeséli nekik, miért nem lehetséges az, amit Süni szeretne.
Aranyos, játékos formában tanítja meg a műsor a gyerekeknek, hogy mik azok a csillagok, galaxisok, mi a naprendszer, a mi naprendszerünkben milyen bolygók vannak, és milyen lehetne ezeken az élet.
Már két napja készültünk arra, hogy elmegyünk közösen a Planetáriumba. Dani mindig azt hajtogatta, hogy én leszek a párja. :)
Az óvodában rövid reggelizés után öltözni kezdett mindenki, és indultunk lefelé az emeletről. Az épület előtt párba rendeződtek a gyerekek, és elhelyezkedtek a szülők, az óvonők és Erzsike, a gondozónő. Meglepően gyorsan indulásra készek voltunk. :)
Rövid séta következett a 103-as buszhoz. A gyerekeket - láss csodát, összesen 1 db felnőtt adta át a helyét a kicsiknek, senki más nem volt képes megemelni a fenekét! - betereltük a nagyobb beálló részbe, annyira zsúfoltan voltak, hogy ha egyikük véletlenül éppen nem is kapaszkodott, a többiek megtartották. A Planetáriumhoz érkezve több óvódás csoportba botlottunk, úgy tűnik, nem csak nálunk sláger most a naprendszer :)
Élvezetes volt látni, ahogy az előadás előtt a kicsik elhelyezkedtek azokban a hatalmas fotelekben, tekergették a fejüket a kupola felé, és zizegtek, mint a méhecskék. Ja, tényleg, mi amúgy is a Méhecske csoport vagyunk, talán nem véletlen :)
Amikor sötét lett a teremben, hirtelen csendben maradt mindenki, lélegzetvisszafojtva várták, mi fog következni. Amikor a műsorban leszállt az éj és megjelentek a csillagok, a gyerekek elragadtatott sutyorgását lehetett hallani mindenhonnan. Dani is csak annyit mondott: "Mennyi csillag! Gyönyöjű!". Amikor felettünk a vetített égbolt megmozdult - ahogy az idő előre haladtával haladnak az égen a csillagok - hirtelen hangosabbra fogták, és mindenhonnan döbbent hangok jöttek: "Mozog a székem. Jajj, mozog a székem!". Olyan édesek voltak, istenem. Eszükbe sem jutott, hogy felettük az égbolt változott, nem a szék mozdult meg. :)
Kábé 40 percig tartott az előadás, és a végén vidáman távozott mindenki. Remélem legközelebb is viszik őket Planetáriumba, biztos van még pár, óvódásoknak szóló műsor.
(A kép forrása: a Planetárium honlapja)
Süni szeretne az odújába egy csillagot, hogy az világítson. Ő és kis barátja, Egérke megkeresik ezért a bölcs Bagolyt (miért mindig a bagoly a bölcs?!), aki elmeséli nekik, miért nem lehetséges az, amit Süni szeretne. Aranyos, játékos formában tanítja meg a műsor a gyerekeknek, hogy mik azok a csillagok, galaxisok, mi a naprendszer, a mi naprendszerünkben milyen bolygók vannak, és milyen lehetne ezeken az élet.
Már két napja készültünk arra, hogy elmegyünk közösen a Planetáriumba. Dani mindig azt hajtogatta, hogy én leszek a párja. :)
Az óvodában rövid reggelizés után öltözni kezdett mindenki, és indultunk lefelé az emeletről. Az épület előtt párba rendeződtek a gyerekek, és elhelyezkedtek a szülők, az óvonők és Erzsike, a gondozónő. Meglepően gyorsan indulásra készek voltunk. :)
Rövid séta következett a 103-as buszhoz. A gyerekeket - láss csodát, összesen 1 db felnőtt adta át a helyét a kicsiknek, senki más nem volt képes megemelni a fenekét! - betereltük a nagyobb beálló részbe, annyira zsúfoltan voltak, hogy ha egyikük véletlenül éppen nem is kapaszkodott, a többiek megtartották. A Planetáriumhoz érkezve több óvódás csoportba botlottunk, úgy tűnik, nem csak nálunk sláger most a naprendszer :)
Élvezetes volt látni, ahogy az előadás előtt a kicsik elhelyezkedtek azokban a hatalmas fotelekben, tekergették a fejüket a kupola felé, és zizegtek, mint a méhecskék. Ja, tényleg, mi amúgy is a Méhecske csoport vagyunk, talán nem véletlen :)
Amikor sötét lett a teremben, hirtelen csendben maradt mindenki, lélegzetvisszafojtva várták, mi fog következni. Amikor a műsorban leszállt az éj és megjelentek a csillagok, a gyerekek elragadtatott sutyorgását lehetett hallani mindenhonnan. Dani is csak annyit mondott: "Mennyi csillag! Gyönyöjű!". Amikor felettünk a vetített égbolt megmozdult - ahogy az idő előre haladtával haladnak az égen a csillagok - hirtelen hangosabbra fogták, és mindenhonnan döbbent hangok jöttek: "Mozog a székem. Jajj, mozog a székem!". Olyan édesek voltak, istenem. Eszükbe sem jutott, hogy felettük az égbolt változott, nem a szék mozdult meg. :)
Kábé 40 percig tartott az előadás, és a végén vidáman távozott mindenki. Remélem legközelebb is viszik őket Planetáriumba, biztos van még pár, óvódásoknak szóló műsor.
(A kép forrása: a Planetárium honlapja)
Utolsó kommentek