Kékfelhő és Dani blogja

Március 15

Szégyellem magam. Szégyellem magam miattatok MAGYAROK! Szégyellem, és nektek is ideje lenne elkezdeni szégyenkezni egy kicsit. A Márciusi Ifjak, az Aradi Vértanúk, és a sok névtelen hős, azok akik a vérüket adták ezért a népért, szintén szégyellnék magukat ha végig néznének rajtatok. Tudjátok -e miért? Igen-igen tudjátok hát. A Gyurcsány! Ő a hibás! Nem is ő, hanem az Orbán! Nem ők, hanem a zsidók! Meg a Szlovákok, és a Románok, a feketék, a sárgák, a kékek a zöldek! Mindenki más! Hát akkor most felvilágosítalak téged te ostoba, rövidlátó, buta és tiszteletlen nemzet, hogy nincsen rajtad kívül más -e földön aki miatt a nemzeti hősök szégyenkezhetnének. Igen TE! Te mert a hősök kik többet az életükön túl már nem is adhattak volna érted, nem hősei a nemzetnek többé. Nevük már nem jelent semmit se neked, se másnak! Most, hogy az akkor hőn áhított szabadság már nem csak távoli remény, hanem része a mindennapoknak, most aztán kiderül kik is vagyunk mi igazán. Hálátlan kutyák vagyunk mi. ÉN, TE, és TI is. Ha most visszamennék a múltba, és alkalmam lenne beszélni a forradalom hőseivel, azt mondanám nekik, és könnyes szemmel mondanám, - "Hagyjátok abba. Nem éri meg. 150 év múltán már senki sem emlékszik majd rátok. Emléketek elvész, és kicsinyes emberek, kicsinyes érdekeinek prédáivá aljasul." Tudjátok mit válaszolnának? A harcot abba nem hagyhatják, hiszen legyen a magyar bármilyen buta, és aljas, és kicsinyes, és tiszteletlen, és legyen akármilyen bűne, legyen az a sajátja önnön hazájában. Az ő feladatuk nem a mérlegelés, a beszéd, és a köntörfalazás, az ő dolguk most a haza védelme, a drága magyar föld védelme, a nép védelme, és ezt a célt ők föl nem adják semmi áron. És akkor mit mondjak erre ÉN? Mit mondanátok erre TI? Lehet -e ez ellen érvelni, kell -e? Megkérdezem tőletek MAGYAROK: NEM SZÉGYENLITEK MAGATOKAT? A legszentebb magyar ünnep emlékét gyalázzátok minden szóval, amit egymás ellen ejtetek ki ezen a szent napon. Ahelyett hogy egységben ünnepelnétek, hogy van még Magyarország, és a történelem bár nem volt hozzánk kegyes, de megtartott minket egy kis darab földön ebben a háborgó, őrült világban, ti koncon marakodó kutyák módjára estek egymás torkának. Ősi magyar jelképek mögé bújva, a hazaszeretet eszméjét kiforgatva, nem vágytok TI semmi többre csak hogy megforgathassátok késeiteket a másik beleiben. Mindezt azért mert birka módjára úgy gondoljátok, hogy akik mögé felsorakoztatok, azok csak és kizárólag a színtiszta igazságot harsogja ahogy a torkán kifér, pedig az nem más az mint az igazságnak egy kis szelete, amit a harsogó hazug épp azért kiabál, hogy TE jobban elhidd. Az igazság ha halkan mondják is zeng, és hangos, és tiszta! Az igazságot nem kell kiabálni. Nem kell bizonygatni. Tudni akarjátok TI gonosz, hálátlan népség, mi az igazság? Megmondjam hol találjátok? Ott van mindenki szeme előtt. A Nemzeti Múzeum lépcsőin, a szobrok tövében, a Nemzeti Dalban, az Utcákon melyek a hősökről kapták a neveiket. Mindenütt ott van csak a TI szívetekből hiányzik. Főhajtás helyett csak fölhajtás, ünnep helyett készültség, békesség helyett csak háborúskodás, dicsőség helyett szégyen. Ez nekem nem kell. Hibást pedig nem kell keresni. MI vagyunk azok. TE és ÉN és ŐK és TI. Már csak egyre kérlek, ha véletlenül el is olvasod ezt, ne keress magyarázatot és kibúvót, és főleg ne hibáztass mást. TE vagy aki ez ellen tehet.

kismagyarsenki.blogter.hu